18. LECKE: PÉNZÜGYI MUTATÓK

A gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok - köztük a számviteli törvény - előírják, hogy az éves beszámolónak "a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia" (Szt.18.§). Rögvest felmerül a kérdés, az éves beszámolóból nyerhető információk képesek-e tökéletes (vagy legalább azt közelítő) képet adni a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. Azonnal "rajtakapjuk" az éves beszámolót egy - ebből a szem- pontból - súlyos hiányosságán: az éves beszámoló a múlt adatait tartalmazza, a már lezárult gazdasági évről ad számot, holott azokat, akik a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről szeretnének tájékozódni, sokkal inkább a vállalkozás jelene, de még inkább a jövője érdekli. Érdemes-e befektetniük a cégbe, vagy egyéb módon üzleti kap- csolatba kerülniük vele, netán munkát vállalniuk a társaságnál: ezek azok a kérdések, melyre a cég helyzete iránt érdeklődők választ - és minél igazabb választ - szeretnének kapni.

A pénzügyi helyzet után érdeklődőket nem elégíti ki annak tudata, hogy a vállalkozás az üzleti év utolsó napján fizetőképes volt, arról is bizonyos- ságot szeretnének, hogy ez a kedvező likviditási helyzet a jövőben is fennmarad, sőt, ha lehetséges, még javul is. Ehhez a pénzügyi tervezés adataira, azaz a tervezett kiadásokra és bevételekre lenne szükségük. Ezekről azonban hamarabb kapnak információt a cég büféjében, mintsem az éves beszámolóból - még ha az egyébként szabályos és pontos is. Az éves beszámoló ugyanis nem a fizetési folyamatokra, azaz a pénzáramokra vonatkozó adatokat tartalmazza, hanem a ráfordításokat és a hozamokat. Ezekre viszont kockázatos pénzügyi döntéseket alapozni.

A jövedelmi helyzetet firtatóknak sincs több szerencséjük, ha csak a beszámoló adataira támaszkodhatnak. Elméletileg, ha összevetjük a vállal- kozás tárgyév eleji és tárgyév végi összértékét, a vizsgált időszak ered- ményét kapjuk. Ha érvényesnek tekintjük a vállalkozás folytatásának számviteli elvét, akkor a vállalat értéke megegyezik a hozam-értékkel. Ennek kiszámításához azonban ismét szükségünk lenne a későbbi periódus- ok bevételeinek és ráfordításainak, hozamainak ismeretére, azaz jövőbeni adatokra. Viszont az éves beszámoló adósunk marad ezzel, hiszen csak múltbéli adatokat tartalmaz, és ezek nem tükrözik/tükrözhetik a vállalkozás valós értékét egy későbbi időpontban.

A vagyoni helyzet után kutakodók sem bízhatnak meg teljesen a mérleg - bármilyen pontos, de azért mégis csak múltbéli - adataiban. A vagyoni helyzetnek különös jelentősége van például a vállalkozás felszámolása esetében. Ekkor is jövőbeni adatokra volna szükségünk: ismernünk kellene azt a bevételt, amit felszámolás során a vállalkozás még használható va- gyonáért kapnánk. Természetesen a beszámoló erre vonatkozó adatokat nem tartalmazhat.

Mielőtt azonban mélyen belegázolnánk szegény éves beszámoló becsü- letébe és haszontalannak kiálltanánk ki őt, ismerjük be, hogy - bár vannak korlátai - azért hozzáértőnek nagyon is hasznos jószág a beszámoló. Ahogyan a jó állatorvos is "érti" miről panaszkodnak a beteg cicák és kutyusok, a jó könyvelőnek is sokat elmond egy adott vállalkozásról annak éves beszámolója.

Az éves beszámolót mutatószámok segítségével elemezhetjük. A "furfang" abban áll, hogy a mutatószámokat több periódusra vonatkozóan is kiszámítjuk. Majd ezekből az adatsorokból trendeket számolunk, s ezekből következtetünk a jövőben várható folyamatokra. Az így kapott index- számok annál megbízhatóbbak, minél több párhuzam vonható azon döntések közt, amelyeket a vállalkozás vezetősége az adott szituációkban hozott- és feltehetőleg a jövőben is hozni fog. Ha a trend-elemzés konkrét fejlődési, illetve veszélypályákra mutat rá, akkor az éves beszá- moló adatain alapuló, "ha-akkor" típusú - több változatban elkészített, ún. "többváltozatos" számítások - megalapozhatják a racionális gazdasági döntéseket. Az éves beszámoló számítógéppel segített elemzése rendkívül hasznos, mivel lehetővé teszi, hogy viszonylag rövid idő alatt, nagy tömegű és változatos inputadat-halmazok különféle variációira és azok várható következményeire végezzünk elemzést.

Az éves beszámoló a vállalkozás egészére vonatkozó információkat közöl. Ahhoz, hogy ebből az összevont adathalmazból megítélhessük a cég gazdasági helyzetét, rendszereznünk kell ezeket az információkat és meg kell találnunk a nem közvetlenül adódó összefüggéseket is. Ennek során a vállalkozás elmúlt időszaki fejlődéséről tájékoztató mutatókba sűrítjük a rendelkezésünkre álló adatokat: egyrészt konkrét céllal számítunk ki mutatószámokat - például cash flow, a saját tőke jövedelmezősége -, másrészt nyomon követhetünk egy fejlődési folyamatot, az éves beszá- moló egyes adatainak (mérlegsorainak) időbeli változását - például az eszközök és források változásnak vizsgálata - több perióduson keresztül.

A mutatószámok olyan értékmérők, melyek számokkal kifejezhető tényeket írnak le. Funkcionális szempontból a vállalkozás jövedelmi helyzetét és pénzügyi erejét bemutató mutatószámokról beszélhetünk. Számításuk során - ha lapszinten is- matematikai-statisztikai módszereket alkal- mazunk. Ezek különbséget tesznek az abszolút és relatív mutatószámok közt. Az abszolút mutatószámok elsősorban közvetlenül az éves beszámo- lóból nyerjük - ilyen adat például a mérleg szerinti eredmény, az értékesítés árbevétele -, ezek szerepelnek a beszámolóban, nem kell külön kiszámítanunk őket, másrészt több, különböző részértékből kell összerak- nunk őket - gondoljunk csak például a cash flow-ra. Ezek a mutatószámok csak korlátozott jelentéstartalommal bírnak. Egyrészt nem árulnak el sokat annak a területnek az egészéről, ahonnan kiemeltük őket, másrészt nem kapunk általuk képet más mutatókkal való kapcsolatukról. E mutatószámok szerepe ezért elsősorban az, hogy általuk határozzuk meg a relatív mutatószámokat. Ezek viszonyszámok és három típusuk jelenik meg a számviteli, gazdasági elemzésekben:
- megoszlási viszonyszámok,
- intenzitási viszonyszámok,
- dinamikus viszonyszámok.
A megoszlási viszonyszámok egy sokaság különböző részeit viszonyítják a teljes sokasághoz - például a Milka csokit kedvelők aránya egy általános iskolai osztály édesség - mániásai közt. Ha témánkhoz illő példával kíván- juk ezt megvilágítani, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy az egész sokaság belső szerkezetét vizsgáljuk, például a vagyonszerkezet esetében a forgóeszközök és az összes eszköz aránya, vagy a tőkeszerkezet kapcsán a saját tőke és az összes tőke egymáshoz viszonyított aránya lehet az elemzés tárgya.

Az intenzitási viszonyszámok két, egymással valamilyen összefüggésben álló értéket viszonyítunk egymáshoz. Ekkor a vizsgálat nem a rész és egész viszonyát kutatja, hanem két, egymással ok-okozati kapcsolatban álló értéket, a köztük lévő kapcsolatrendszert viszonyítunk egymáshoz. Tipikus példaként említhetjük a jövedelmezőségi mutatókat, amelyek valamilyen értékben kifejezhető eredményt - például adózás előtti ered- mény - hasonlítanak össze az elérése érdekében felhasznált értékhez - például a lekötött tőke értéke.

A dinamikus viszonyszámok eltérő időpontbeli (vagy eltérő periódust - például üzleti év - jellemző) , de egyébként minden más tekintetben azonos adatok hányadosai. Az időbeli változást mutatják: segítségükkel ugyanannak a mutatónak két különböző időpontban (vagy két különböző időszakra vonatkozó) mért értékeit vethetjük össze. Ha a vizsgált idősor kettőnél több adatból áll, akkor lánc- és bázisviszonyszámokat számíthatunk. Ha kijelöljük elemzésünk bázisát (és ezt az értéket tekintjük száz százaléknak), és minden további adatot ehhez viszonyítunk, akkor a kapott dinamikus viszonyszám a bázisviszonyszámok családjába tartozik, és a kiindulásként kijelölt időponthoz mért változást (fejlődést vagy visszafejlődést) mutatják. Ezt a fajta idősorelemzést alkalmazzuk a trendszámítás során. Számolhatunk úgy is, hogy mindig a megelőző idő- pont (időszak, periódus) adatát tekintjük bázisnak, s ehhez viszonyítjuk a következő időszak adatát (láncviszonyszámok).E módszer elsősorban statisztikai számítások eszköze. Gazdasági szempontból a trendszámítás- nak van jelentősége és haszna.

A mutatószámokat önmagukban vagy egymással összekapcsolva is fel- használhatjuk a vállalkozás teljesítményének és helyzetének megítélésére. Előfordul, hogy az ügyvezetés, illetve az irányításuk alatt álló szakemberek már két-három kiválasztott mutatószám alapján is megpróbálják értékelni a vállalkozás helyzetét. Ilyenkor számolniuk kell annak veszélyével, hogy az információk túlzott mértékű sűrítése miatt elsiklunk néhány fontos és az adott cégre jellemző adat - és az ebben kifejezett jelenség, tendencia - felett. Tapasztalt statisztikusok a megmondhatói, hogy az elemzések során elkerülhetetlen bizonyos mértékű "információveszteség", de töreked- nünk kell arra, hogy e veszteség ne lépje túl azt a mértéket, amely már veszélyezteti a reális kép kialakítását a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a jövőbeni piaci státuszt is előrejelző tendenciákról. A vállalatelemzés során bekövetkező információvesztés minimalizálása érde- kében mutatószámrendszerekkel dolgozunk. Ezek egyik fontos jellemzője, hogy a részét képező mutatószámok összefüggnek egymással, másrészt kiegészítik, értelmezik egymást. Az elemző mutatószámrendszer alapvető célja az, hogy a mutatószámok lépcsőzetes alábontásával rávilágítson a mutató(k) értékében bekövetkezett változások lehetséges okaira. A válla- latvezetés célkitűzésének megfelelő, azt kifejező kiemelt csúcsmutatót - például a befektetett tőke jövedelmezősége - az azt befolyásoló tényezői- re bontjuk fel. Az elemző mutatószámrendszerek közül az egyik legismertebb a Du Pont-mutatószámrendszer (Du Pont System of Financial Control), és az ezzel - ennek változataival - foglalkozó szakirodalom könyvtárnyi. E mutatószámrendszerben a vállalkozás jövedelmezőségét a befektetett tőke jövedelmezősége (más szóval az össztőke-megtérülés) - ROI - szempontjából vizsgáljuk. A befektetett tőke jövedelmezősége mutatót a periódus eredménye és a befektetett tőke hányadosaként számítjuk. Ha a mutatót alkotó tényezőket tovább bontjuk az őket kifeje- ző összetevőkre, akkor lehetőségünk nyílik az ok-okozati elemzésre, a jövedelmezőség változásának legfontosabb befolyásoló tényezőinek kimu- tatására, a vállalkozás esetleges gyenge pontjainak azonosítására. A periódus eredményét az árbevétel és az összes költség különbözeteként számítjuk. E tényezőket tovább elemezve képet kaphatunk - például - az árbevétel változásáról az egyes periódusokban, a költségszerkezetről, a különféle költségek (előállítási költségek, értékesítési költségek, igazgatási költségek, stb.) egymáshoz viszonyított arányáról és azok periódusonkénti változásáról: azaz az eredményt befolyásoló tényezők alakulásáról. A be- fektetett tőke a forgóeszközök és a befektetett eszközök összessége: ezeket is felbonthatjuk összetevőikre, vizsgálhatjuk egymáshoz viszonyí- tott arányukat, ezek időbeli változását. Az árbevétel és a befektetett tőke aránya a befektetett tőke forgási sebességéről ad képet. A vizsgált periódus eredménye és az árbevétel hányadosa pedig a forgalom jövedelmezőségét tükrözi. Ennek és a befektetett tőke forgási sebességét kifejező mutató szorzatával eljutunk a befektetett tőke jövedelmezőségét jelző mutatóhoz. Mindezeket a tényezőket részeikre bontva és elemezve árnyaltabb képet nyerünk a vállalkozás befektetett tőkéjének jövedelme- zőségéről, az arra ható tényezőkről, s a kedvező változás érdekében felszámolni kívánatos gyenge pontokról.

Sajnos a Du Pont-mutatószámrendszer sem tökéletes. Hiányosságaként említhetjük:
- Csupán az összes tőke jövedelmezőségének javítása nem lehet egy megfontolt vállalkozás legfontosabb célkitűzése. Az üzleti életben ugyanis nem az összes tőke, hanem a saját tőke jövedelmezőségének növelése a vezetés feladata. A befektetett tőke jövedelmezősége mutató az összes tőke jövedelmezőségét sem tükrözi pontosan, mivel az idegen tőke után fizetendő kamatokat nem veszi figyelembe.
- A befektetett tőke hozamára ható tényezők közt nem veszi figyelembe a tőkeszerkezetet, holott ez is (a tőkeáttétel-hatáson keresztül), holott ez is jelentős befolyással bír a mutató értékére.
- A Du Pont-mutatószámrendszer főként abszolút mutatószámokra épül - s ezek korlátozott jelentéstartalmáról már beszéltünk.
Persze ez nem jelenti azt, hogy sutba kell dobnunk szegény Du Pont-mutatószámrendszert: a vállalkozás gyenge pontjaira mindenképpen felhívja a figyelmet és ez is nagyon fontos! Van a Du Pont-mutatószám- rendszernek egy rendkívül fontos érdeme: az általa végzett analízis lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsunk különböző méretű és ágazati profilban működő vállalkozásokat. Nézzünk erre egy egyszerű példát! Tételezzük fel, hogy szeretnél befektetni egy cégbe. Két lehetséges partner közül kell választanod, ezek eltérő ágazatban működnek. Annyit tudsz róluk, hogy "A" vállalkozás minden 100.- Ft árbevétel után 98 fillér nyereséget realizált, míg "B" vállalkozás ezzel szemben 6.52 Ft-ot. Melyik vállalkozásba érdemes befektetned nehezen megkuporgatott pénzecs- kédet? Azt mondod az "B" vállalkozásba? Jó. Menjünk tovább! Kiszámítod - a Du Pont-analízis alkalmazásával -, hogy az "A" vállalat eszközhatékony- sági mutatója 9,62, míg a "B" vállalkozásé 1,18, azaz a "B" vállalkozás eszközigényesebb iparágban dolgozik, mint az "A", ezért a nagyobb jöve- delmezőség érdekében az árbevétel arányában többet kell beruházásra fordítania (ez az értékcsökkenésen keresztül befolyásolja az eredményét is). A két cég tőkestruktúrája is eltér: az "A" vállalkozás befektetett vagyonának 1,58-szorosa az összes forrás, míg a "B" vállalkozás esetében ez az arány 1,82. Azaz az "A" vállalkozás nagyobb arányban finanszírozza működését saját tőke befektetéssel (azaz kevésbé eladósodott külső személyekkel szemben), mint a "B" vállalat. Nos? Melyik vállalkozásba fektetnél be? Persze nem állítjuk, hogy a mutató csalhatatlan. Az viszont igaz, hogy az mindenképpen kiderül, hogy egy adott szempontból - például az árbevétel arányában realizált nyereség, a profit eléréséhez szükséges eszköz az árbevétel arányában - melyik vállalat van kedvezőbb pozíció- ban. Könnyű belátni, hogy egy agrár vállalkozás kevéske nyeresége olyan időszakban, amikor a vele azonos területen működők általában vesz- teségesek, nagyobb jelentőséggel bír, mint az ettől nagyobb (de ágazatában átlagos) nyereséget elérő más ágazatban tevékenykedő vállalkozás eredménye. Szóval, elérkezett az idő, hogy helyreállítsuk a Du Pont-mutatószámrendszer megtépázott tekintélyét!
Arról nem is beszélve, hogy a mutatószámrendszeren keresztül történő elemzés milyen remek ötlet!

Vissza a lap tetejére